Az iskolai létnek csak egy része a tárgyi tudás elsajátítása. A tudásban való haladást osztályzattal értékelhetjük, versenyeken próbára tehetjük. A tudást kritika is érheti vagy éppen a tudás hiánya problémához vezet. Azonban a tárgyi tudás mellett formálódunk is, mégpedig nem 8 éven keresztül, hanem egy egész életen át. A tudás hatalom - mondják és van benne igazság. Azonban a Példabeszédek könyve szerint nem az jár a legjobban, aki a legokosabb, legtöbb látható eredménnyel rendelkezik. Itt egy másik fogalmat használ: a bölcsességet. Bölcsnek gondoljuk az időseket, gondolkozókat. De mi azok vagyunk, bennünk van bölcsesség? A Szentírásban a bölcsesség nem elméleti tudás, hanem tapasztalat. Olyan, amit tovább lehet vinni, amit a kicsi eltanulhat a nagytól, amit a fazekas inas a mesterétől, amit a művésztanonc a tanártól. Ez kell a mindennapi élethez. Ennek pedig az alapja a saját korlátaink, végességünk beismerése: nem tudhatunk mindent, nem rendelkezünk minden tudással és ismerettel. Rá vagyunk szorulva a tanácsra, a tanításra, amely jobbá formál. Ez a tanítás Istentől jön és ezt a tanítást ránk is bízza: pedagógusokra, az egyház szolgáira, a nagyobbakra, a szülőkre. Részesedjünk belőle és növeljük így a közös kincsünket!